Bill Weasley mosolyogva nézett ki az Odú ablakán. A kertből felhangzó nevetés és beszélgetés zsivalya felhallattszott az emeleti szobájába, megzavarva ezzel a munkájában. Ám egy cseppet sem bánta; végre volt oka otthagyni az unalmas papírmunkát. Szemét le sem vette a kint szórakozókról - főleg egy fekete hajú, csillogó smaragd szemű, tizennégy éves fiúról. Már az első találkozásuk alkalmával felfigyelt rá, de Harry túl fiatal volt, hogy közeledni merjen hozzá. Az eltelt három évben csak a háttérből figyelte és segítette a fiút, de lassan elérkezik az idő, amikor végre nem csak titokban figyelheti őt. Egy utolsó pillantással elbúcsúzott a szívmelengető látványtól, és újra letelepedett az íróasztala mögé, hogy elmerüljön a papírmunkában.
Ej-ej, Bill kifigyelte magának Harryt, remélem azért vár addig, amíg 17 lesz. Azért nekem felkeltette az érdeklődésemet az a bizonyos "papírmunka", hogy mi lehet az :)
Néhány napig net hiányos voltam és frissek várnak mikor visszatérek, ez aztán a meglepi Aranyos kis szemelvény volt ez. remélem, hogy Bill nem vágyakozik hiába, de azért aranyos, hogy így kiszemelte magának Harryt és végig a háttérből segítette őt. Kíváncsi leszek arra, hogy Harry miként fog reagálni amikor Bill elérkezettnek látja majd az időt, hogy lépjen Köszönöm az új pillanatot, élmény volt mint mindig
Sajnos nem tudjuk meg a "papírmunka" kilétét. Köszönöm, hogy olvastad és írtál!
Aranyos kis szemelvény volt ez. remélem, hogy Bill nem vágyakozik hiába, de azért aranyos, hogy így kiszemelte magának Harryt és végig a háttérből segítette őt. Kíváncsi leszek arra, hogy Harry miként fog reagálni amikor Bill elérkezettnek látja majd az időt, hogy lépjen 
