Miután a látogatója elment, Perselus képtelen volt elviselni a bezártságot. Bűbájt vont az alvó Harry köré, hogy értesüljön bármiről, ami a gyerekkel történik, majd magára kapta a meleg köpenyét, és kilépett a házból. A gondolataiban elmerűlve sétált a kihalt utcákon. Az esze tudta, hogy nem hibáztathatja Tom Denemet a történtekért, de nem tehetett róla. Dumbledore halott volt, így nem maradt senki, aki válaszolhatott volna a benne felmerülő kérdésekre, nem volt senki, akit hibáztathatott volna Denemen kívül. Mélyet sóhajtott, és hazaindult; nem akarta Harryt sokáig magára hagyni. Amint befordult a sarkon, hangokat hallott a ház felől. Meggyorsította a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjen.

– Perselus, hol jártál ilyen későn? Már negyed órája itt állunk!