Remus Lupin a szemöldökét ráncolva ült a gyengélkedő egyetlen foglalt ágya mellett, és őrizte az ott alvók álmát. A gondolatai elkalandoztak, amíg a barátaira várt. James és Sirius a Minisztériumba mentek, hogy az aurorokkal együtt Dumbledore felkutatásában segédkezzenek.  Remus el sem akarta hinni, hogy a Világos oldal vezetője képes volt elárulni a Piton családot Voldemortnak. Ez a tette Lily halálához vezetett, és csak a szerencsének köszönhető, hogy Harry túlélte azt az éjszakát.

Gondolataiból az ágyból hallatszó nyöszörgés rángatta ki. Felemelte a fejét, és a pillantása a zavartan pislogó kisfiúra esett. Harry rámosolygott az őt figyelő férfira, majd zavartan körülnézett.

– Ana? – kérdezte csendesen. Szemébe könnyek gyűltek, szája sírásra görbült, és újra körülnézett.

– Ana? – Remus szíve elszorult, ahogy a síró kisfiúra nézett. Lassan felkelt a székről, az ágyhoz lépett, és a karjaiba vette a csendesen sírdogáló kisfiút.

– Gyere Harry, hagyjuk apát aludni!