Perselus lába földbe gyökerezett a látványtól. A ház fele romokban hevert, felette a sötét jegy lebegett. Nem, ez nem lehet igaz! Szíve kihagyott egy ütemet, hogy azután dupla sebességre kapcsoljon. Lábait mozgásra késztette, és a ház felé rohant. Besietett a házba, majd az emelet felé indult. A lépcsőn felviharzott, és a gyerekszobába ment. A küszöbön megtorpant a látványtól. Az ajtó félig leszakadtan lógott, az ablak betört, a bútorok pedig romokban hevertek. Beljebb lépett, és a kiságy romjai előtt meglátta a földön fekvő vörös hajú nőt. Térdei megrogytak, és térdre hullott a felesége mellett.

– Lily!

Ölébe húzta a nő fejét, és a pulzusát kereste, de nem találta. A szívébe markoló fájdalomtól levegőt is alig kapott. Zokogása betöltötte a szobát. Halványan érzékelte, hogy valami hiányzik. Lassan felemelte a fejét, és szétnézett a romok között.

Az utcára gyűlő embereket egy hang rémítette meg.

– HARRY!!!