Honlap-menü

A fejezet kategóriái
Agymenések [2]
Egypercesek [6]
Megy a susmus [5]
A SNANGER BL oldalán meghirdetett játékra írt szöszök.
Novellák [2]
Pillanatok [25]
Új kezdet [3]
Első hosszabb történetem
Versek [1]
Vörös és Fekete [4]
Rövid történetek Bill Weasley és Harry Potter főszereplésével

Mini-chat

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Belépés

Főoldal

Regisztráció

Belépés
Üdvözöllek Vendég | RSS


Erika apróságai


Szombat, 2018-04-21, 16:32
Főoldal » Fájlok » Pillanatok

Tizenhetedik pillanat
2013-12-15, 21:52

Remus mosolyogva nézte a kastély folyosóin sétálgató kisfiút. Harry szemei elkerekedtek a sok csoda láttán, és lelkesen integetett a falakon lógó festményeknek. A korai óra ellenére néhány diák már a nagyterembe igyekezett reggelizni, és mosolyogva köszöntek vissza a csillogó szemű kisfiúnak. Remus lassan lehajolt, a karjaiba kapta Harryt, és elindult a gyengélkedő felé.

– Gyere Harry, megnézzük, hogy apád ébren van-e.

– Apa! – válaszolta Harry szélesen mosolyogva. A gyengélkedő ajtaja előtt Remus megtorpant, mert a folyosó végéről hangok hallatszottak. Hátranézett, és meglátta a sietve közeledő barátait.

– Fiúk, minden rendben? – kérdezte aggódva, miközben sérülések után kutatva végignézett a két fáradt férfin.

– Jól vagyunk, Remus! Perselus merre van? – érdeklődött Sirius, és egy lágy csókot nyomott a barna hajú férfi ajkára.

– Még aludt, amikor kijöttünk, de éppen hozzá tartunk, hogy megnézzük, felébredt-e már. – Azzal kinyitotta az ajtót, és szembe találkozott a rémült bájitalmesterrel.

Kategória: Pillanatok | Hozzáadta:: Erika
Megtekintések száma: 90 | Letöltések: 0 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Keresés

Barátok:
  • Tollforgató
  • Smaragdvilág
  • Scale írópalettája
  • Hotaru Világa
  • Lilyanjudyth - The Land Of Dreams

  • Hozzászólások
    Talán a hétvégén, de nem ígérek semmit.


    Jujj, ne bánts!  flower

    Nyugalom, majd kiderül! biggrin 
    

    Köszönöm, hogy olvastad, és írtál!

    Na, azt rögtön gondoltam, hogy nincs vége, különben dá-dá lenne smile

    Na, engem most már csak az izgat, hogy kik lehetnek a vendégek. Itt abbahagyni...


    Erika © 2018