A vörös hajú nő szomorúan nézte a kiságyban békésen alvó kisfiát. Lassan éjfélre járt az idő, de a férje még mindig nem került elő a bájitallaborból. Lassan minden idejét az üst fölé görnyedve töltötte egy titokzatos kísérleten dolgozva. Alig töltött a családjával egy kis időt.

─ Ne aggódj, apád hamarosan elkészül, és végre újra velünk lesz ─ suttogta halkan Lily, miközben óvatosan megigazította a kisfiún a takarót. Halkan kiosont a gyerekszobába, és a konyhába indult egy pohár vízért. Miután teletöltötte a poharat leült az asztalnál álló székre, és a gondolataiba merülve kortyolgatta a vizet. Perselus lassan egy hónapja éjjel-nappal a bájitallaborban dolgozott, és csak ritkán jött ki onnan. Ha nem fejezi be hamarosan azt a bájitalt, én lemegyek, és magam borítom ki. Annyira hiányzik nekem és Harrynek is! Gondolataiból Perselus hangja riasztotta fel.

─ Lily, sikerült! Végre befejeztem a bájitalt. Hamarosan Remus meggyógyul! ─ kapta fel a meglepődött feleségét, és megpörgette őt a levegőben.

─ Miről beszélsz, Pers? ─ kérdezte Lily mosolyogva, miközben erősen kapaszkodott a férje vállában.

─ Megérte az évek óta tartó kutatás. Sikerült áttörést elérnem, és a tesztek is igazolják! Elkészült a vérfarkasságot gyógyító bájital! ─ válaszolt mosolyogva, majd megcsókolta a feleségét.