Remus Lupin mosolyogva nézte a szőnyegen boldogan játszó fiúkat. A megbűvölt építőkockák tornya egyre magasabbra nőtt, ahogy Draco és Harry apró kezeikkel óvatosan egymásra rakták azokat. Amikor a kandallóban a lángok zöldre váltottak, a torony megingott, és a gyerekek hangos kacagása mellett ledőlt. Perselus fáradtan mosolyogva lépett a nappaliba, ügyelve, hogy ne lépjen a szőnyegen heverő játékokra. Felkapta a még mindig kacagó Harryt és erősen magához szorította.

– Megyek, készítek egy kis teát – állt fel Remus a fotelből, és a konyhába indult. Mire visszatért, Sirius és James már a kanapén ültek Narcissa mellett. A dohányzó asztalra tette a tálcát, majd a párja mellé ült.

– Vége van – sóhajtott James, miközben átkarolta a csendesen síró Narcissát.