Perselus mosolyogva nézte az elmerülten játszadozó Harryt. Éppen a keresztapjától kapott építőkockákat próbálta összedőlés nélkül felépíteni. Szerencsére James nagyon sok időt tölt a kisfiúval. Olvas neki, és sokat mesél az édesanyjáról. Lily mindannyiuknak hiányzik. Perselus számtalanszor elképzelte, hogy a nő mosolyogva belép az ajtón, átöleli őket, és soha többet nem válnak el egymástól. De Lily nem jött, és benne minden nap meghalt valami. Esténként, elalvás előtt mindig elmondta Lilynek, hogy Harryvel mi mindent csináltak, de senki nem felelt. Gondolataiból a fa kockák koccanása, és egy mérges fújtatás rángatta ki. Felkelt a fotelből, odasétált a földön játszó kisfiúhoz, és leült mellé.
– Majd segítek, Harry!