Harry csodálkozva nézett a másik kiságyban alvó szőke hajú kisfiúra. Mikor  lefeküdt, még nem volt ott sem a kiságy, sem a fiú, ebben biztos volt. Miközben a másikat figyelte, észrevette, hogy még álmában is könnyek folynak az arcán. Harry tudta, ha szomorú, az apukája mindig átöleli, és az segít minden bajon. Nem vágyott másra, csak arra, hogy ő is segíthessen a másikon. Nem tudta, hogy történhetett, de hirtelen a másik ágyban találta magát. Mosolyogva lefeküdt, átölelte a síró kisfiút, és mély álomba merült. Nem vette észre az ajtóban álló, a történteket hitetlenkedve néző felnőtteket.

— A fiad nagyon erős varázsló lesz, Perselus! - suttogta halkan a nő, óvatosan betakarva a békésen alvó fiúkat.