A fekete hajú férfi szemöldökét ráncolva nézett az üstben fortyogó bájitalra. Reménykedett benne, hogy végre sikerül áttörést elérnie a kutatásában. Tucatnyi pergamen hevert kaotikus össze-visszaságban az asztalon, a gondosan előkészített alapanyagok között. Kezébe vette a következő alapanyagot, és az üstbe kezdte szórni, amikor a felesége kiáltására megdermedt.

─ Perselus, gyere ide gyorsan!

Egy pálcaintéssel eloltotta az üst alatt a lángot, lecsapta az asztalra a kezében tartott edényt, és az ajtót feltépve felrohant a lépcsőn. A szíve őrülten vert a mellkasában, pálcáját harcra készen szorította a kezében. Rettegett a gondolattól, hogy megtámadták őket. Még soha nem érezte ilyen hosszúnak az utat a pincétől a nappaliig. Végre elérte a nappali ajtaját, de az elé táruló látványtól földbe gyökerezett a lába. Lily a kandalló előtt ült a földön és könnyektől csillogó szemmel figyelte, amint a felé totyogó fiát nézte. Szorosan átölelte a szélesen mosolygó kisfiút, és az ajtóban álló férjére nézett.

─ Láttad, Pers? Harry elindult!