A fekete hajú férfi idegesen toporgott a roxforti tó partján. Még az annyira szeretett táj szépsége sem tudta megnyugtatni. Gondolatai kavarogtak, a feje zúgott és nem segített rajta a csendes mormolás sem, ami betöltötte a tavaszi napsütésben fürdőző parkot. Mégis, mi a fenét keres ő itt? Hogyan is gondolhatta, hogy ez jó ötlet? Nem neki találták ezt ki. A gyengélkedő részére kellene főznie a bájitalokat. Nem itt van a helye.

Egy halk kuncogás vonta el a figyelmét, és ránézett a mellette álló szemüveges férfira, aki egy biztató mosolyt villantott rá, majd lassan közelebb hajolt.

─ Nyugi, Perselus, minden rendben lesz! ─ suttogott a fülébe James, és bátorítóan megszorította a vállát.

Perselus feszülten végigsimított a dísztalárján, és mély levegőt vett. Felcsendült a zene, az idegesítő mormolás megszűnt. Felemelte a fejét, és elmosolyodott. ─ A földig érő fehér ruhájában, ahogy közeledett felé a Remusba karoló Lily, a látvány minden aggodalmat kisöpört a fejéből. ─ Jamesnek igaza van, minden a legnagyobb rendben lesz.