Perselus Piton elgondolkodva nézte a roxforti tó hullámait. A végső csata másnapján ide menekült az ünneplő tömeg elöl. Bár ide is lehallatszott az ünneplés, de végre egy kicsit egyedül lehetett. Megértette őket ugyan, de nem tudott velük együtt örülni, túl sok ember halt meg a háborúban, túl sok barátot vesztett el. Többé nem hallja Lily csilingelő nevetését, Black gúnyolódását, Dumbledore néha idegesítő tanácsait. Ha lett volna lehetősége, hogy visszaforgassa az időt, megtette volna, és mindent másképp csinálna. De ez nem lehetséges. Itt maradt egyedül, és nem tudja, hogyan élhetne tovább nélkülük. Elvesztett mindenkit, aki fontos volt neki, de legfőképpen önmagát.