A fekete hajú férfi a kandalló előtt álló fotelben olvasott, miközben hallgatta az előtte játszó kisfiú boldog gügyögését. A könyvet a karosszék karfájára tette, és lenézett a fekete hajú, smaragdzöld szemű gyerekre. Két hónapja került hozzá, miután Voldemort megtámadta őket megölte az édesanyját és a nevelőapját, de Harry a csodával határos módon életben maradt, és a Sötét Nagyúr pedig eltűnt. Perselus megrémült, amikor kiderült, hogy Lily gyermeket vár. Akkor már a halálfalók között kémkedett a Rendnek. Tudta, hogy nem lennének biztonságban mellette, ezért félretette az évek óta érzett gyűlöletét, és James Potterhez ment. Megkérte a férfit, hogy vegye feleségül Lilyt, és nevelje fel a fiát, mintha a sajátja lenne. Legnagyobb meglepetésére a szemüveges férfi beleegyezett, és megígérte, hogy vigyázni fog rájuk. Perselus ott volt Harry születésénél, és amikor először a karjaiba vette a fiát a boldogságtól kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Látta, hogy James milyen szeretettel néz az újszülöttre, és rájött, hogy jól döntött. De nem számítottak Pettigrew árulására. Amikor megtalálta a halott szerelmét, a földre rogyott, kezébe vette Lily testét. A gyász elemi erővel söpört végig rajta, és azt kívánta, bárcsak ő is meghalhatna. Arcára forró ösvényt vágtak a könnyei saját visszafojtott zokogásának hangjaiba lassan belevegyült egy kisgyerek kétségbeesett sírása. Lassan leengedte a nő testét a földre, és a hang forrása felé indult.

A felborult kiságy alatt megtalálta a kétségbeesetten síró Harryt. Felemelte a földről, magához szorította, és semmivel nem törődve elhoppanált a házból.

Harry lassan felemelte a fejét, mint aki érzi a férfi borús gondolatait. Felállt a földről, és a fotelben ülő férfihoz ment. Kicsi kezét rátette a karfát szorongató ujjakra. Perselus felnézett az apró érintésre, és gyengéden a fiára mosolygott. Az ölébe emelte a kisfiút és magához ölelte. Harry csillogó szemekkel ránézett, szélesen elmosolyodott, és csendesen megszólalt.

─ Apa…