Honlap-menü

A fejezet kategóriái
Agymenések [2]
Egypercesek [6]
Megy a susmus [5]
A SNANGER BL oldalán meghirdetett játékra írt szöszök.
Novellák [2]
Pillanatok [25]
Új kezdet [3]
Első hosszabb történetem
Versek [1]
Vörös és Fekete [4]
Rövid történetek Bill Weasley és Harry Potter főszereplésével

Mini-chat

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Belépés

Főoldal

Regisztráció

Belépés
Üdvözöllek Vendég | RSS


Erika apróságai


Szerda, 2018-06-20, 04:51
Főoldal » Fájlok » Egypercesek

Agyar
2013-09-07, 20:15
Mindenki gyávának tart, pedig kölyökkoromban én voltam a legbátrabb a testvéreim közül. Legalábbis az anyukám mindig ezt mondta. Milyen szép is volt akkor minden: A testvéreimmel sokat játszottunk, és anyu pedig elvitt minket kirándulni. Ezen alkalmakkor még vadászni is tanított minket. Először csak lepkékre és békákra, később már a nyulakat is megkergettük. Az ember gyerekek is szerettek minket. De egy nap ez az idill gyors véget ért. Jött egy szokatlan ruhába öltözött ember és elszakított a családomtól. Egy olyan hatalmas házba vitt, amilyet még életemben nem láttam. Egy piros szalagot kötött a nyakamba és odaajándékozott egy nagyon magas és furcsa embernek. Egy sötét és hatalmas erdő mellé költöztünk. Minden nap bevitt magával az erdőbe, amiben sok bizarr és ijesztő állat élt, de én nem féltem, mert mindig mellettem volt. 
Egy nap viszont eltűnt. Hiába kerestem, nem akadtam a nyomára. Nem éreztem sehol sem az illatát. Az erdő ezen része sötét, hideg és ismeretlen volt. Éhes voltam, fáztam és különös hangokat hozott felém a szél. Ennek ellenére nem féltem, mert a fülemben csengtek anyám szavai.
 - Kisfiam, te vagy a legbátrabb kölyök a világon!
Én hittem neki. Akkor megjelent Ő. Nem tudom, hogy került oda, csak ott volt. Tudtam, hogy Vele nem érdemes ujjat húzni. Gonosz szaga volt, nagyon gonosz, és én rettegtem tőle. Egyenesen felém tartott, ám anélkül ment el mellettem, hogy rám nézett volna. Ott és akkor feladtam a reményt, hogy hazajutok a nagy emberhez a kunyhóba. Nem akartam mást, csak az anyukámat és a testvéreimet.
Összegömbölyödtem és elaludtam. Ismerős hangokra ébredtem. A nagy ember engem keresett. Kis idő múlva megjelent mellettem, felemelt a földről és hazavitt. A kunyhóban meleg volt és minden ismerősként köszöntött. A vacsorám még soha nem volt olyan finom, mint akkor. Próbáltam a nagy embernek elmondani, hogy valami nagyon gonosz van az erdőben, de nem figyelt rám. Azóta nem szeretek az erdőbe menni. Még akkor sem, ha ott van velem.
Kategória: Egypercesek | Hozzáadta:: Erika
Megtekintések száma: 138 | Letöltések: 0 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Keresés

Barátok:
  • Tollforgató
  • Smaragdvilág
  • Scale írópalettája
  • Hotaru Világa
  • Lilyanjudyth - The Land Of Dreams

  • Hozzászólások
    Talán a hétvégén, de nem ígérek semmit.


    Jujj, ne bánts!  flower

    Nyugalom, majd kiderül! biggrin 
    

    Köszönöm, hogy olvastad, és írtál!

    Na, azt rögtön gondoltam, hogy nincs vége, különben dá-dá lenne smile

    Na, engem most már csak az izgat, hogy kik lehetnek a vendégek. Itt abbahagyni...


    Erika © 2018