Hirtelen
kipattantak a szemei. Nem értette, hogy mi ébresztette fel, hiszen teljesen
egyedül volt a kúriában. Az embereit mind haza küldte és még Nagini is máshol
tekergett. A pálcáját szorosan markolva felállt a trónjáról és körülnézett a
sötét trónteremben. Orrát kellemetlen szag csapta meg és elborzadva vette
tudomásul, hogy az arca furcsán húzódik. Egyetlen pálcaintéssel fényt
varázsolt, majd a kétszárnyú ajtóhoz indult. Két lépés után megtorpant és
végignézett magán. Arca fájdalmas grimaszba torzult. El sem tudta képzelni,
hogy kerülhetett rá ez az ocsmány rózsaszín talár, és a bolyhos nyuszis mamusz.
Egy hatalmas tükröt varázsolt maga elé, és a hátrahőkölt a látványtól. Arcán
valami gusztustalan, repedezett kenőcs volt, a szemei és a szája is a rózsaszín
egy visszataszító árnyalatában pompázott. Halk kuncogás vonta el a figyelmét a
tükörtől. A nehéz függönyök alól kilátszó lábak felé indult, miközben a
legkegyetlenebb megtorlást fontolgatta a bűnösnek. Váratlanul megtorpant,
amikor egy mágia hullám elérte. Az eddig kényelmes nyuszis mamusz egy
kényelmetlen, magas sarkú cipővé változott. Imbolygó léptekkel folytatta útját
az ablak irányába. Mielőtt elérte volna az úti célját megbotlott a saját
lábában, és a trónterem falát díszítő kardba esett. Esés közben leszakította a
sötétzöld függönyt. Az utolsó kép, ami eljutott az agyáig az ablak előtt
kuncogva kuporgó, rózsaszínbe öltözött Bella, Lucius, Perselus és Potter képe
volt.
